mg-6933Október 2-án, csütörtökön nyílik Szőke Gábor Miklós kiállítása a budapesti Boulevard&Brezsnyev Galériában. A kiállításon bemutatják a Visegrádon a Reneszánsz évében állított köztéri bika-szobrot, és az alkotási folyamatról készült videofilmet.
A Reneszánsz év alkalmából a Mátyás Király Művelődési Ház a Boulevard&Brezsnyev Alapítvánnyal együttműködve újszerű képzőművészeti eseményeket szervezett Visegrádra, amelyek a reneszánsz ?újjászületés? gondolatát hordozzák magukban. Augusztus 4. és 9. között Szőke Gábor Miklós szobrász készített deszkákból óriás méretű állatszobrot az Áprily-parkban.

Szőke Gábor Miklós a Képzőművészeti egyetemen Kő Pál tanítványa volt, számos díj, mint 2003 és 2004-ben a III. és IV. Ifjúsági Művészeti Fesztivál I. díjának, 2004-ben a Géniusz-Európa díjának és a Kerényi Pályázat I. díjának nyertese.

A kiállítást Bolgár Eszter nyitja meg:

Jó estét kívánok!

 

Szeretettel köszöntök mindenkit Szőke Gábor Miklós szobrász Árkádia című kiállításának megnyitóján.

Gábor negyed éves hallgatója a Képzőművészeti Egyetemnek. 2003 óta vesz részt csoportos kiállításokon. 2005 óta számos egyéni kiállítása is volt. 2008-ban elnyerte az Amadeus ösztöndíjat.

Gyerekkora óta foglalkozik az állatok megfigyelésével, és a természet formáinak papíron, vagy bronzban, márványban való megformálásával. Az utóbbi két évben már nem a természet pontos visszaadására törekszik, inkább a lényegi megragadására: vázlatos állatszobraival felrúgja ? a már jól elsajátított ?anatómiai szabályokat. Ezt az arányok csak megközelítőleges megtartásával, a formák elnagyoltságával, egy-egy találó, kifejező mozdulattal éri el. A vázlatosságot tovább erősíti a megtalált sajátos technika. Gábor hulladék anyagokat, úgymint hungarocell, építkezésből visszamaradt deszka, PEP palack ?használ szobrai alapanyagául.

A Boulevard és Brezsnyev galériában kiállított szobrok az idei ARC kiállításra készültek, melynek ernyőtémája a BOLDOGSÁG volt. Mint 2006-óta elkészült más szobrai, ezek is efemer anyagokból készültek. Legújabb sorozatában a régiek mellé új anyagként sorakozik fel a kátrány, amellyel a szikszalaggal összetákolt műanyag palackokat bevonja.

?Valahogy így fognék hozzá az Árkádia című kiállítás megnyitásához, ha mint művészettörténész állnék itt. De ennél jóval szerencsésebb helyzetben vagyok. Gábor és az, amit csinál, bevallom őszintén, nagyon rokonszenves. Valószínűleg inkább e miatt vagyok itt. Ezért most újrakezdem a megnyitót.

Üdvözöllek titeket a tengerparton!

Tegnap este, amikor eljöttem ide a Boulevard és Brezsnyev galériába, hogy megnézzem a kiállítást, ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy odafeküdjek a napozók mellé.

Elsőként a Willendorfi Vénusz alkatú nőt választottam. Odagömbölyödtem mellé magzati pózban. Vártam valami megnyugtatót, vígasztalót, és úgy gondoltam az oltalmazó anyai ölben ezt megtalálhatom. Egyszer csak Vénusz megszólított. Először azt hittem, csak képzelődök, annyira halkan beszélt, aztán már egész jól hallottam, amit mond. ?Azt gondoljátok, én vagyok maga a termékenység, tőlem zsíros és termő a föld, én táplállak hatalmas kebleimmel, és az én széles csípőmből jöttök a világra!? Valóban én vagyok Vénusz! Csakhogy, itt Árkádiában az a Vénusz vagyok, akit Bottichelli festett; nádszál derék, csigákba rendeződő szőke fürtök. Én vagyok a női tökély. Maga a szerelem!?

Zavarba jöttem. Egy másik alvó alak mellé kuporodtam, tovább keresve a biztonságot. Neki még fegyvere is van ? gondoltam ? ez elég garancia arra, hogy megvédjen. Ő Rocksteady. De újabb meglepetés ért, mert egy vékonyka kisfiú hang súgta fülembe: ?Én vagyok a félelmetes Rocksteady. Tőlem félnek, de én nem félek senkitől, semmitől. 4 éves koromtól fogva arra képeztek ki, hogy népem ősi ellensége a Tini-Nindzsa faj ellen harcoljak. Rendíhetetlen vagyok, és hősies. Nem kérdezek, csak teszem a kötelességem. Ez az árkádiai lét mégis sokkal jobben tetszik. Nagyon klassz, mert végre igazi gyerek lehetek!?

Húha! Még mindig nem találtam megnyugvást! Ezért az ?igazi férfi? karjaiba menekültem. Láttam, hogy ott fekszik kitárulkozón. Lehet is laza, hiszen ő Batman, aki mindenkit legyőz. Férfias, bátor, erős, előzékeny a nőkkel. Ez kell nekem! De mit hallok! Először csak rosszul kivehetően, aztán egyre hallhatóbban jött az üzenet Árkádiából: Rbn, Robn, Robin, Robin. És semmi Macskanő, csak Robin. Elnézést kértem a tolakodásomért, és továbbálltam.

A többieknél már nem is kellett próbálkoznom, magamtól is kitaláltam mi a helyzet. Ott van például a nyughatatlan szívű matróz, aki ezerszer bontott már vitorlát, hátrahagyva ezer nőt és több ezer gyereket, csak azért mert az örökké tartó szerelmben kereste a békét és megnyugvást. Vagy amott a nő, akinek mindene a vagyon, de odaát Árkádiában semmit nem jelent számára az a szó, hogy ?pénz?.

Úgy gondolom, ne ébresszük fel ezeket a napozókat, mert itt a tengerparton úgyis csak tagadnának, és fájlalnák csúnyán megpörkölődött bőrüket.

E helyett ezennel megnyitom Árkádiát!

Közreműködik: elDubuc, Szombat Éva, Victora Zsolt
Szőke Gábor végzős szobrász hallgató ezúttal nem a tőle megszokott, többek közt az állatkertben és Visegrádon is látható nagyméretű ?deszkaszobrait” mutatja be, hanem más
médiumokkal kisérletezik. A kiállításon több kivetítőn is nyári
hangulati elemek tűnnek fel, melyek szerves részei a térben elszórtan található lényeknek. A galériában az elveszett paradicsomi állapot utáni vágyódás van jelen, ami akár egy nyárbúcsúztató diszkrétparty is lehet, kiváltképp elDubuc képei és zenéi hatására.
A különteremben dokumentum kiállítás látható az augusztusi
szoboravatóról, mely Visegrád közterén (a reneszánsz év keretén belül) valósult meg. A boulevard&brezsnyev első köztéri szobráról, ami ugyancsak Szőke Gábor munkája, Szombat Éva fotói és Victora Zsolt videója számol be.

[nggallery id=49]