2009.01.15.Szűcs LeventeSzűcs Levente festészete talán kissé ambivalens; gyermeki és nagyon komoly egyszerre. Világa nem evilági, de nem is túlvilági. Az ő planétája ott kezdődik, ahol az ég és föld közötti horizont teljesen egybeolvad az ezüstös párába burkolt kietlen tájak messzi háttere mögött, ott, abban a sivatagszerű, sosemvolt tájban, ahol szomorkásan hajladoznak az élet egyetlen jeleként kornyadozó magányos jegenyefák.

És ez a romantikus világ végül ugyanott a párás időtlenségben és iránytalanságban válik egyszeriben teljesen szürreálissá; amikor a kies tájban felbukkan az oda legkevésbé sem illő komplett úszómedence, vagy piros táskarádió, amelyek puszta léte fordul önmaga nagyszerű iróniájába. Elképzelt világok, hétköznapi elemek és mítoszok keverednek egymással felhőformájú UFÓk, apró és sután mozgó (űr)lények és használati tárgyak képében. Szűcs Levente festészet tehát ambivalens? Inkább olyan, mint az egyszeri földönkívüli találkozása saját tükörképével fogmosás közben?

Szabó Noémi művészettörténész

[nggallery id=59]