MEGHÍVÓ

A Boulevard&Brezsnyev galéria és a Sirály szeretettel vár téged és barátaidat 2009 május 30-án szombaton 19h-kor

This is the playground? Című csoportos kiállításmegnyitóra

kiállító művészek: Antal Barbara, Dobay Eszter, Ember Sári, Gáldi-Vinko Andrea, Glaser Kati, Góg Emese, Kapitány Eszter, Kiskovács Eszter, Molnár Ágnes Éva, Nagy Ágoston, Perényi Rita, Ráday Dávid, Szemző Zsófia

??Személyes játékaink és kísérőjelenségeik. Lemegyünk a játszótérre, de nem talájuk a helyén. Ezek a dolgok meg ott vannak. Ez az egész nem csak játék??

A kiállítást megnyitja Szalai Borbála

Helyszín

Boulevard&Brezsnyev galéria 1061 Király u. 46 www.bbgaleria.hu

Sirály 1061 Király u. 50 www.siraly.co.hu

További programok

MOME-s alkotóktól animációs filmek vetítése az este folyamán!

Bakos Barbara, Bukta Zsolt, Boldizsár Péter, Bognár Éva Katinka,  Borbás Róbert,  Gellár Csaba, Gelley Bálint,  Hermán Árpád,  Horváth-Molnár Panna,  Janoch Lívia, Kreif Zsuzsanna,  Ringeisen Dávid,  Ruska László,  Tari Zsófia,  Turai Balázs,  Töttös Viktória,  Végső Ágota,  Zétényi Bori

hangot ad : dj Popec (Tilos)

és további koncertek aznap a Sirályban:

Hajnóczy-Kenderesi-Grencsó trió Színházterem, 21.00

Terapico Színházterem, 22.00

This is the playground?

Ahogy a kiállítás címe is mutatja, nem egészen tudjuk, hogy hol vagyunk? Ez itt a játszótér?

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy minden rendben van; igen, ez a játszótér! Hisz látunk itt focilabdát, puha bálnákat, égősort, és jelmezbe bújt gyerekeket is. Lassan azonban kezd érezhetővé válni, hogy valami nem egészen stimmel, hogy mégis van itt valami furcsa.

Az itt kiállított alkotások mindegyikében van valami zavarba ejtő kettősség, ami hol szembeötlő, hol csak alig érzékelhető. A művek kedves játékossága mögött van valami furcsán valószerűtlen, valami kedvesen kritikus, kissé félelmetes, enyhén nyomasztó, és picit zavarba ejtő.

Mint például Glaser Kati puha pisztolyai, Ráday Dávid meghitten világító akasztófakötele, vagy Kapitány Eszter mókás orosz focicsapata. Ez a csapat például a látszat ellenére nem a játszótereken szokásos módon focizik, hanem az orosz rulett analógiájára orosz focit játszik. A ?játékosok? a labda felületén elhelyezkedve várják, hogy melyikük arcát éri majd a durva rúgás.

A kiállított művek többsége a valószerűség és a valószerűtlenség határán libikókázik. Ezeket nézve realitás érzékünk egy-egy pillanatra még meg is inoghat, mint amikor az utcán sétálgatva egy fejjel lefelé lógó embert, vagy egy bicikli-reptetésre felszólító táblát látunk.

Ilyen érzést kelthet bennünk Perényi Rita liftes-fotósorozata is, ahol az emberek egy papírliftben utaznak. A liftben utazás kínos szótlansága, és hétköznapi magányosságának pillanatai jelennek meg itt; a papírlift szűk terében. A különféle emberek hírtelen összezárásából adódó kényelmetlen hangulat realisztikussága, és a képek szándékoltan felfedett megrendezettsége feszül itt egymásnak. Antal Barbara fotó-sorozatán egy másfajta magányosság, és az álomszerűség egy másik dimenziója jelenik meg. Míg Gáldi Vinkó Andrea fényképein a farsangi jelmezükbe bújt gyerekek játékossága mögött, a gyerekek víziói és furcsa esetlensége érezhető. Egy másfajta kettőség jelenik meg a fogyasztói társadalom működési struktúráira kritikusan reagál Góg Emese ?elsőre belsőségeknek tűnő- vákuum csomagolt élelmiszer-fotóin, vagy Szemző Zsófia fair-trade ízesítésű csokoládéin. Az eltévedettség tétova hangulata érezhető Ember Sári fotóján, ahol a gyöngysoros néni mintha nem igazán találná a helyét a felfújható dalmata társaságában.

A kiállított műveknek ez a kedves játékossága, valamint a bennük rejlő zavarba ejtő és valószerűtlen dimenzió hasonló érzést kelt, mint amikor az ember lemegy a játszótérre, és azt nem találja a helyén.

 

Szalai Borbála

[nggallery id=64]