Szeretettel várunk mindenkit 2010. május 1-jén du. 18 órára a Király utca 46. elé egy meglehetősen formabontó galéria avatóra!
Kérjük, olvassátok el hozzá ezt a felvezetőt!

Közép-Európa minden magára adó nagyvárosa ügyel régiségeinek, történetében meghatározó szerepet játszó köztereinek lüktetésére. Példának okáért Krakkó egyik régi negyedében egymás sarkában vannak művészkocsmák, galériák, kisközösségi találkahelyek. Ami Krakkónak
Kazimierz az Pestnek a Király utca: egy valamikori polgári bevásárlóutca, emberi és kulturális
találkozási pont, apró boltokkal, italkimérésekel, pletykákkal, ízes anekdotákkal fűszerezett letűnt
világ néma tanúja. 2005-ben a belvárosi kerületek összefogásával felújították: itt-ott díszburkolattal látták el és forgalomcsökkentő akadályokat telepítettek, hogy visszanyerjen valamikori sétálóutca jellegéből egy keveset. Sajnos a jóhiszemű felsőbb tervezői szándék egy torzszülöttet hozott a világra. Mindössze fél évtized múltán ugyanez az utca siralmas képet mutat: Sorban tűnnek el a patinás házfalak, hogy helyt adjanak üveg és vasbeton plázáknak, méregdrága szalonoknak, éttermeknek. Az építkezési járművek széttörték a díszburkolatot és az egyenletesen araszoló csúcsforgalom benzingőzében megfullad a szűk, mocskos járdákra űzött járókelő.
A csillagos egekben kúszó bérleti díjak miatt üres kirakatok, gazdátlan üzletek sora fogadja az
ide tévedőt. Ott tartunk, hogy közel 10millió forintból újra kell építeni azt, ami egyszer már öt éve
közpénzből elkészült.
Ennyit nagy vonalakban, most jöjjenek a konkrétumok.

Négy éve, nagy médiavisszhangot keltve, a Király utcában  megnyílt a Boulevard és Brezsnyev társadalom-művészeti Galéria, azzal a nem titkolt céllal, hogy a művészetet újra emberközelbe hozza, hogy fiatal kortárs alkotók munkáit leleményes szokatlansággal mutassa be, hogy a vizualitás újszerű bázisa legyen. Volt itt városi-gerillaművészek tárlata, zseblámpafényes titkos tükröződések barlangélménye, recycling fesztivál, sport és művészet pingpongozási lehetőséggel, rajzfilmkészítő műhely gyerekeknek, hogy csak párat emeljünk ki a közel 100 kiállítás változatos menüsorából. Sok képzőművész első és sajnos egyetlen bemutatkozási esélyét teremtette meg ez a velejéig avantgarde műhely. Nyugodtan állíthatjuk, sokkal több volt, mint kiállítóhely. Igen, volt, mert mára már csak múlt időben tudunk beszélni róla. Idén áprilisban – dacára a korábbi igéreteknek, a több éve beadott és válasz nélkül maradt pályázati kérelemnek – a Boulevard és Brezsnyev tető nélkül maradt. Volt, nincs. Egy újabb közösségi hely szűnt meg vele, a pesti utcakép ismét szürkébb lett egy fokkal. A galériát pártolók csoportja elhatározta, hogy ezt nem hagyja annyiban. Bántja szemüket a lakatlan üzlethelyiségekből áradó horror vacui. Feltették egymás közt a kérdést:

Miért ne lehetne ezek egyikét addig is használni, amíg nem talál bérlőre?

Miért ne lehetne az önkormányzati – azaz végeredményben közösségi – tulajdont tényleg közcélúan önkéntes alapon hasznosítani, ameddig azt úgysem használja senki? Sokat töprengtek ezen és úgy döntöttek, a cselekvés mezejére lépnek és rendbetesznek, funkciót adnak egy üresen kongó épületrésznek. Természetesen tisztában vannak azzal, hogy ez nem teljesen megszokott, ezért azzal a kompromisszumos javaslattal állnak elő, hogy addig használhassák azt, ameddig a kerületi önkormányzat kénye-kedve tartja, és ha onnan végül kidobásra kerülnének,akkor mindjárt ajánljon fel helyette egy másik hasonlót az utcában parlagon heverő sok földszinti ingatlan közül.

A helyiségben közösségi teret alakítunk ki ahol a művészet és a sport mint a legerősebb közösségépítő fogalmak egyszerre jelennek meg ezzel is  hozzásegítve erzsébetváros lakóit és a betérőket egy egészségesebb életvitelhez.

[nggallery id=86]